Alessandro Nesta
Alessandro Nesta
|
Személyes adatok |
Születési dátum |
1976. március 19. (32 éves) |
Születési hely |
Róma, Olaszország |
Magasság |
187 cm |
Poszt |
Hátvéd |
Klubadatok |
Jelenlegi klubja |
Milan |
Mezszám |
13 |
Junior klubok |
1985-1993 |
Lazio |
Profi klubok1 |
Évek |
Klub |
Mérk. (gól)* |
1993-2002
2002- |
Lazio
Milan |
193 (1)
124 (2) |
Válogatottság2 |
1996-2006 |
Olaszország |
78 (0) |
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok
csak a labdarúgó-bajnokságok adatait tartalmazzák.
|
Alessandro Nesta (Róma, 1976. március 19.-) olasz labdarúgó, jelenleg a Milan játékosa.
Alessandro Nesta 1976. március 19-én látta meg a napvilágot, természetesen Rómában, a Policlinico Umberto nevű kórházban. Azon kevés sztár közé tartozik, akinek még a születési testsúlya is ismert: a kis Alessandro 4 kg-ot és 100 g-ot nyomott világrajövetelekor. Édesapja, Giuseppe már akkor is a vasútnál dolgozott, míg a mama Maria Laura olasz szokás szerint arra felügyelt, hogy két nagyobbik gyermeke, Fernando és Katia kényeztessék halálra imádott öccsüket. Nestáékat nem vetette fel a pénz, csak az Örök Város egyik külső negyedében tudtak lakást venni. Alessandro ennek ellenére boldogan emlékszik vissza gyerekkorára- talán azért, mert már akkor is éjjel-nappal a bőrt rúgta az utcákon.
8 esztendős volt, mikor az orvos azt tanácsolta szüleinek, a fiú gerincproblémái miatt kezdjen el versenyszerűen sportolni. Nos, Nesta nem a legkézenfekvőbb megoldást, az úszást választotta (drágák voltak az uszodai belépők), hanem inkább a focit, ha már úgyis naphosszat nyüstölte a labdát. Azonban csak úgy volt hajlandó beleegyezni abba, hogy városnegyedének, a Cinecittának a focisulijába menjen, ha bátyja, Fernando is vele tart. Testvére kapható volt erre, így már semmi akadálya nem volt annak, hogy a hátfájós kisfiúból világklasszis váljon. Ekkor még csak 1984-et írunk, de a Lazio megfigyelője, egy bizonyos Piccioni nevezetű úr hamar kiszúrta magának a tehetséges kis futballistát, s elkezdte figyelemmel kísérni a fejlődését.
Azonban nem sok hiányzott ahhoz, hogy mégis az ősi rivális, az AS Roma játékosa legyen. 1985 januárjában már híte ment, mekkora tehetség a srác, ezért Dino Viola, a Farkasok főnőke kiadta az utasítást Francesco Roccának, hogy szerezze meg a fiút a bordó-sárga mezesek számára. Rocca úr 10 millió lírát ajánlott fel annak fejében, hogy Nesta náluk folytassa. A tervezett szerint a védő egyelőre maradhatott volna a focisuliban, csak néhány év múlva kellett volna átmennie a Farkasokhoz, mivel az AS vezetői szerint 13 éves kor előtt igazából nem lehet sokat kezdeni egy gyerekkel. Egy dolgot nem kalkuláltak be a Farkasok, hogy a papa, Giuseppe óriási Lazio-fanatikus, ezért neki korántsem mindegy, melyik gárdában szerepesl a fia. Alessandro hosszú ideig nem is tudta, hogy az AS Roma érdeklődik iránta, de egy este kihallgatta édesapjának és az általa kevésbé kedvelt római klub vezetőinek a beszélgetését, majd maga is bekapcsólódott az egyeztetésbe. Első kérdése már igazi profi játékoshoz illő volt: "És mennyi pénzt látna ebből a családom?" A válasz kiábrándító volt Nesta számára, mivel felvilágosították, semennyit,de a Farkasoknak jobb az utánpótlás-nevelése, így ő többet tudna fejlődni. A kis Alessandro, aki szeretett volna valamennyit segíteni szegény szüleinek, azt mondta, mostantól nincs miről beszélgetniük, mert ő akkor sem lesz az AS focistája, ha piros hó esik, punktum.
Pár hónap múlva Giuseppe Nesta az újságban egy hirdetésre akadt, amely arról szólt, hogy a Lazio tehetséges fiatal furballistákat keres. Rögtön Alessandróra gondolt. A fiút ezúttal nem kellett annyit kapacitálni, mint focisuli előtt, rögtön igent mondott apjának, s már alig bírták kivárni, hogy elérkezzen június 13-a, a próbajáték napja. Nestán kívül még 300 másik 1976-os születésű fiú várt arra, hogy signor Pulici és signor Patarca úr, a serdülők akkori főnöke így emékszik vissza a nagy napra: "Tetszett, ahogy játszik, mivel magabiztos volt, s a lehető legegyszerűbben oldotta meg a feladatokat. Rögtön szóltam is az édesapjának, hogy a srácot szívesen látnánk a klubnál, s fél hónap múlva már közénk tartozott."
Mivel Nestának, aki kezdetektől fogva a középhátvéd posztján szerepelt, jól ment a játék, csakhamar egy korosztállyal feljebb vitték, hogy ott bizonyíthassa képességeit. Azonban 12 esztendős korában kiújultak hátfájdalmai, s már-már úgy tűnt, fel kell hagynia a labdarúgással. A Lazio edzői és orvosi stábja szerencsére speciális tréninggel orvosolni tudta a problémát, s Nesta rövid kihagyás után újra elkezdhette az edzéseket, akkori mesterei véleménye szerint elsősorban akaraterejének köszönhetően. Rendre őt választották a mérkőzések legjobbjának, míg csapattársa, Di Vaio sorra söpörte be a meccsek legjobb góllövőjének kijáró elismerést. 1993 nyarán, azaz mindössze 17 évesen már az első csapat keretében szerepelt a neve, egy bizonyos Dino Zoff nevű úr vitte fel a legjobbak közé, aki később-már a válogatott szövetségi kapitányaként-az egész védelmet köré építette.
1994. március 12-én, néhány nappal 18. születésnapja előtt Zoff magához hívatta. A közlendő igen kedves volt Nesta szívének: az Udinese elleni találkozónm, életében először, helyet foglalhatott a Lazio kispadján. Már e találkozón bemutatkozhatott szeretett csapatában, a második félidő 33. percében a fáradó csatárt, Pierluigi Casiraghit váltotta. "Emlékszem, mennyire izgatott volt a pályára lépése előtt Alessandro, alig fért a bőrébe. Nekem azonban sohasem volt kétségem afelől, hogy megállja a helyét, mivel remek adottságai vannak" -így Dino Zoff. Ettől kezdve a védő egyre többször kapott lehetőséget, s kezdték a Serie A legígéretesebb tehetségei között emlegetni. Azt azonban senki nem gondolta volna akkor, hogy ilyen hamar betör a futballvilág elitjébe. Addig viszont még hátravolt egy igen sajnálatos baleset, amely az egyik tréningen történt. Alessandro szokásához híven nagy rössel játszott, mivel szerette volna megmutatni, nem csak a kvalitása, a szorgalma is kiemelkedő. Az 1994. április 7-ei edzésen összeütközött gárda talán legnagyobb sztárjával, a mindig bohém Paul Gasciogne-nal. Az angolért azonnal jött is a mentő, Nesta sírt, de nem tehetett semmit, amivel visszaforgathatta volna az idő kerekét. Gascoigne hiába csitítgatta a fiatal futballistát, hogy ami történt, nem az ő hibája, csak véletlen baleset, Nesta vigasztalhatatlan volt.
De még az önvád sem akadályozhatta abban, hogy egyre jobb és jobb legyen. Az 1994-95-ös szezonban már új mester dolgozott a Lazionál, a cseh Zdenek Zeman, a támadó futball elkötelezett híve, aki az akkor már elavulttá váló emberfogás helyett áttért a területvédekezésre. 1995. január 15-én játszhatott először Nesta a Stadio Olimpicóban, a sérült Favalli helyét foglalta el. Alessandro még ma is emlékszik erre a találkozóra: "Hihetetlenül felemelő volt, hogy a saját stadionunkban is pályára léphettem, oly sok futballhős oldalán. Ráadásul én adtam azt a labdát Signorinak, amelyet középre passzolt, s Boksic a hálóba talált. Majd szétrobbantam az örömtől, úgy éreztem, én is főszerepet játszottam a gólban." Nesta Zemantól mind gyakrabban kapott szerepett, s teljesítményével több élcsapat figyelmét is magára irányította. A legkomolyabb kérő az AC Milan volt, ahol a kiöregedőben lévő Franco Baresi helyére kerestek megfelelő utánpótlást. Klubja azonban elutasított minden ajánlatot, mivel komoly tervei voltak Nestával, s Zeman az 1995-96-os szezon előtt már a várható kezdő csdapat egyik tagjaként tűntette fel.
A cseh mester tartotta szavát, Nesta stabil csapattag lett. Európa is ekkor ismerhette meg, 1995. szeptember 26-án lépett pályára először UEFA-kupamérkőzésen Nicosiában. Az év novemberében meghívót kapott Cesare Maldinitől, az U21-es válogatott kapitányától, aki Ukrajna elleni Eb-selejtezőn adott neki első ízben lehetőséget. Olaszország 2-1-re nyert, s Nesta bejátszotta magát az együttesbe. Maldini kivitte őt az Eb-re is, ahol a döntőben a 11-es rúgások során Nesta is büntetőre vállalkozott, s belőtte- ezzel Olaszország nyerte az ifi Európa-bajnokságot, az ifjú középhátvédet pedig posztján a torna legjobbjának választották. A nagyválogatott akkori főnöke, Arrigo Sacchi be is hívta a felnőtt Eb-re utazó csapatba, de egyetlen percet sem játszott a talján szempontból kudarccal végződő kontinensviadalon. Nesta ezt követően az olimpián is részt vett, de itt is csúnyán leégtek az olaszok.
A squadra azzurában 1996 októberében, még Sacchi alatt mutatkozott be, Moldova ellen, pedig klubszinten ekkor nagyon rosszul ment Nestáéknak, a Lazio a kiesés ellen küzdött. Zemant elküldték, visszajött Zoff, s a rómaiak magukra találtak, a 4. helyen zárták a bajnokságot. A nemzet Dinója azonban ezt követően távozott, s a svéd Sven-Göran Eriksson kezébe került a marsallbot, aki arra biztatta, ne csak a védekezéssel törődjön, a támadásokat is segítse. 1997. szeptember 16-a aztán különleges nap volt a játékos számára: ekkor szerezte meg első hivatalos gólját a Lazioban, a portugál Vitória Guimaraes elleni UEFA-kupamérkőzésen. Méghozzá nem akármilyen gól volt ez, védő létére a középpályáról indulva 3 bekket cselezett ki, majd a kapust is elfektette, s finoman az üres kapuba gurított-mesteri találat! Még ebben a szezonban a rómaiak elhódították-fennállásuk során másodízben- az Olasz Kupát is, az AC Milan elleni döntőben Nesta szerezte a mindent eldöntő harmadik gólt: Lazio-AC Milan 3-1. Az 1998-as világbajnokságon Ciro Ferrara sérülése miatt Nesta már a válogatottban is kezdő, melynek ekkor Cesare Maldini a kapitánya. AZ osztrákok elleni összecsapáson azonban súlyosan megsérült, miután szinte spárgába ment le, hogy megszerezzen egy labdát- az ellenfél térfelének közepén. Jobb térdét azonnal meg kellett operálni, s a felépülés majdnem hat hónapot vett igénybe. Gyógyulását nagyban segítette, hogy noha jó ideig nem számíthattak rá, játékostársai őt választották meg csapatkapitánynak a Lazionál.
1998. december 3-án tehát már mint csapatfőnök tért vissza, s semmi változás nem látszott rajta attól eltekintve, hogy hosszabbra növesztette a haját. A szezon hátralévő részében remekül fogta össze a csapatot, s noha a rómaiak sokáig vezettek, a legvégén át kellett engedniük az első helyet az AC Milannak.
Sebaj, a klub hívei a sikeres Bl-szereplésben reménykedtek, s abban, hogy ezúttal a scudettót is sikerül megszerezniük. Eleinte ment is, mint a karikacsapás, aztán éppen az AS Roma elleni városi derbin beütött a krach, az eddig veretlen Lazio 4-1-re kikapott. A következő edzésen a szurkolók majdnem a fejét vették a pár nappal korábban még hősként ünnepelt futballistáknak. Nesta és Roberto Mancini kis híján össze is verekedett a tifósokkal… A bajnokságban ezután nem tudtak tartósan az élra kerülni, ezúttal azonban az utolsó fordulóban a Lazio számára alakultak szerencsésen az eredmények, s Nestáéké lett a scudetto. Hogy miként fogadta ezt Nesta? "Jöhet a következő tíz trófea!" A tízből egyet majdnem sikerült egy hónap elteltével begyűjteni, de az Eb-döntőben Franciaország végül felülkerekedett Olaszországon. |